A Spártai Férfi - noha nem ott lakott - Szegedről átruccant Kalocsára egy kora nyári langyos délelőttön. Itt a szülői házban, egy vasalóállványhoz kötötte a ruháitól megcsupaszított Kalocsai Kislányt, majd annak testét mézzel kente be, s örömét lelve a mézzel csurgó, formás farpofák édes látványában, jókedvűen kacsintó félmosollyal paskolta az odaadóan kitárulkozó nagyajkakat. A történethez tartozik, hogy ez az - egymást egyébként minden tekintetben tisztelő - két ember, a Leány távoli rokonainál vacsorázott, s figyelmessége jeléül Spártai Férfi egy hatalmas tál illatozó csiperkét ajándékozott a Ház Asszonyának, melyet az est folyamán fel is szolgáltak.
Az avatatlan olvasót csábítja a különös történet, hogy általánosítson és Kalocsát a Gyönyörök Városának nevezze. Ez az általánosítás azonban túlzás, mert a Spártai Férfi - talán azért mert az emlékei az idő múlásával megszépültek - már maga sem emlékszik, hány rokon életét követelte a gombamérgezés. Akárcsak Ő tenné, magam is óva intek minden halandót a Női Testre kent méztől, mely buja látványával eltompítja az elmét, ha az mégoly élesen fenséges is, mint Spartai Férfi elméje...
Óvatosan a mézzel!
2014.01.15. 01:17
Címkék: Spártai Férfi Kalocsai Kislány
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://crudelio.blog.hu/api/trackback/id/tr485759010
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.